Kis Ádám Phelps

Az én munkahelyemen jelenleg nem várható leépítés. Sőt, a nyárra való tekintettel új embereket kellett felvenni, hogy a munka mehessen. Zsófi-bófi, a két nagyszülőpár, az egyik dédnagyi, valamint Kami és Gazsó, mind részmunkaidőben a kiskopasz alkalmazottai voltak, aki ugráltatta őket és parancsolgatott is időnként. Többek között azért, hogy ugráltassák őt!

Ma hajnalban is ellenőrízte a főnök, hogy az ügyeletesek a helyükön vannak-e. Szopi után már az álom felé vezető úton kinyújtotta mindkét karját. Bal kéz: ez apa háta, rendben. Jobb kéz: anya melle, jelen. Nehogy elszaladjanak, vagy lazsáljanak, míg a főnök alszik!

Ádám gazda is megérzi a válságot, de derűjét, pirospozsgás, kerek orcáját semmi sem hervaszthatja. Hűséges kutyusa mindig vele, s hogy éjjel ne zavarja, lábtól fekszik. Igaz, két egér költözött már a házába- egy szürke s egy fehér-, ám amíg jószág van, van jövő is. Egy nyula, egy zsiráfja és néhány házi medvéje van, legnagyobb öröme mégis a tehénkéje, akinek valami mutáció folytán két tőgye is nőtt. Fejés közben balkézzel saját arcától távolodva simítja- Ne, Riska, neeee. Jó tehénke!- mintha csak egy ló szőrét kefélgetné.

(Régi történés, papírról csak most kerül fel.)

A minap a munkamorálról, a munkahelyünkről beszélgettünk a férjemmel. Hét előtt tíz perccel volt, és ő még otthoni ruhában békésen mosogatott (ez utóbbit nem bántam). Nyolcra kellett Fehérvárról Dunaújvárosba érnie. Kevés esélye volt pontosnak lenni, de nem bántotta. Figyelmeztetésemre csak annyit vetett oda: nálunk nem olyan szigorú a munkamorál. Elég, ha nyolc és fél kilenc között beérsz.
Hű, gondoltam. Az én munkaidőm pontosan hajnalban indul- mostanság öt körül-, és késő estig tart, kb. fél tizenegyig. És ha éjszaka behívnak, el kell mennem.
-Ja!- mondja erre ő.- És a főnököd kopasz, köpcös emberke. Igen szigorú, ordít, ha valami nem tetszik.
Ez is igaz. Te(l)jes mellbedobás után és az esti pótlás után is sokszor felhördül,- Höööö!- mély, elégedetlen hangon, ahogy a kocsmában szokás- Mér' vetted el a korsóm, te ******!
 

-Riporterünk a helyszínről jelentkezik. Szervusz, Gábor. Milyen a hangulat a gálán? Kik lettek a győztesek?
-Szervusz, Tibor. Üdvözlöm a nézőket. A hangulat fergeteges, a pallérozott elmék csak úgy csillogtak ma este. A díjat átvevők névsorát hadd ne soroljam most fel, bővebben megtalálják az rtlhirek.hu/nobel oldalon. Hadd mondjam viszont el, hogy a Nobel Béke-díjra idén jelöltek egy magyar tudóst is, aki újabb büszkeségünk lehet, hiszen ő nyerte el a díjat. Itt áll mellettem Kis Ádám Phelps, a díj boldog tulajdonosa, aki a filozófia és teológia doktora. Mondja, uram, igaz, hogy ezt a díjat nagy felfedezéséért kapta, ami tulajdonképpen kifejti, hogy mi a legnagyobb boldogság az életben? És mondja, mi az? Meg tudná röviden fogalmazni?
-Eööö.- mondja Ádám sejtelmesen, és arcán a boldogok és békés lelkűek mosolya támad.

Reggel fél hét. A hajnali evés után csak kb. két órát tudtam aludni. Szemem csíknyi, nem akar nyílni. Bősz sírás a kiságy felől. Apuka feltápászkodik és mellém teszi piciny ivadékunk. Cumi a szájba, cumi kiköp. Megölelem, megpuszilom, magamhoz szorítom. Megint a hasa fájna? Bősz ordítás a válasz. Jó- gondolom- ilyenkor legjobb a dupla has. Hasra fektetni a hason. Súlyánál fogva a pocikó megnyomódik, könnyebben távoznak a fránya gázok. Hasrafektetés, ringatás. A válasz persze bősz ordítás. Vissza az első pozícióba. Semmilyen ringatás nem használ. Függőlegesbe helyezem. Ilyenkor meg szokott kicsit lepődni, és kicsit vesz levegőt is, a feje kevésbé lesz paprikavörös. Ez sem használ, csak átmenetileg.
Apuka látja, hogy csík a szemem. Még nem vagyok magamnál. Átviszi a kis Ádámot a szomszéd szobába, hogy megnyugtassa. Pár pillanat, és még mindig bőgve visszajönnek. Jön a kérdés a tipikus intonációval, ami néha annyira irritál: nem lehet, hogy éhes? Ne viccelj, most evett.- Csak azért gondolom,- mondja apuka- mert a mellkasomra tettem, és egy lendületes karmozdulattal a mellemnél termett, és elkezdte nyalogatni, meg cuppogni!
Hát, tényleg éhes volt. Azóta folyton eszik ma. Biztos megint fejlődési ugrásos napok következnek. Ádám olyan rohamléptekkel halad, mindjár eléri a négy kilót is!

Ahogy a Bibliában is sokat elárul- tulajdonképpen körülírja Istent az a néváradat, amivel illetik, rájöttem, a fiamnak is sok  nevet lehet adni. A nyuszi, kicsim, macikám, Ádi, Ádi-bádi, Ádikó,stb. mellett élete egy-egy mozzanata alapján újabb neveket kaphat.

Például Sugár Berci is lehet... Igaz, nem énekel, nem is beszél még. (Viszont elkezdett gügyögni. Néha már egy-egy gőgicsélő hangot hallat.) A sugár viszont áll.

Édesapja -akiért úgy hiszem, már most rajong, pedig még nem tudja kimutatni- lelkesen fürdeti minden este. Ez többnyire az ő fiús dolguk. Persze apa pelenkázni is szokott, és igen, szoptat is, mivel a súlynövekedés elmaradása miatt kéthetes kora óta pótlást kap Ádi. A cumisüvegből jön az "apatej".

A múltkori pelenkázáskor csordogált-folydogált még egy kis aranybarna lé. Apa bölcsen vár, nedves törlőkendővel fogja fel a kismennyiségű, ám a tiszta pelusra veszélyes anyagot. Ha már tisztába tesszük, legyen is tiszta! Ám egy meglepő hasprés véget vetett a várakozásnak. Egy másfél méteres aranybarna sugár szelte át a szobát beszennyezve apa jobb karját, pólóját, nadrágját, a földet, a párnákat, a széket, a radiátort valamint az ablakot. Dőltünk a nevetéstől. Apa jobb karján az áradás utáni sáros Amazonas folyt! Ádám békésen és ártatlanul pillogott.

Kis Ádám Phelps a kisfiam, aki odabenn a méhben nagyokat loccsant- faltól falig úszott és profin fordult már az anyaméhben. Néha csak figyeltük, mije jelenhetett most meg a hasamon? mi kolbászol a csípőlapátom körül?

Volt úgy, hogy már méretesebb hassal- bár állítólag szülés előtt is úgy néztünk ki, mint akinek van még három hónapja- sétáltam a fehérvári Budai úton (egyik legforgalmasabb út), mellettem egy rendőrautó, amikor Ádám hatalmasat rúg, én erre összerezzenek és hasamhoz kapok, majd gyorsan körülnézek, remélve, hogy a rendőrök nem szállnak ki és ajánlják fel, hogy hívják a mentőt.:)

De Ádám megjelent- és kiderült, hogy nem csupán úszóbajnok, de már most küzd az esélyegyenlőségért, nem zárkózik el a hátrányos helyzetben lévőktől sem- hiszen profin jelel. Logopédusokat zavarba ejtő ajakmozgásához széles kézmozdulatok tartoznak.

És egyébként gyönyörű.